Már régóta gondolkodom, hogyan lehetne a dirt trükköket valahogy úgy bemutatni, hogy abból a laikus is értsen valamit. Bámulatos koreográfiája van ezeknek a trükköknek, de olyan rövid ideig tartanak, hogy sok évnyi tapasztalat nélkül csak annyit lehet belőlük látni, hogy a bringás kavar valamit a levegőben. Aztán 2007-ben találkoztam a Weisscam kamerával, és tudtam, hogy ez lenne a megoldás, de akkor ez még elérhetetlen volt számomra.

A Weisscam HS1 egy olyan kamera, amely akár 1000 képkockát képes rögzíteni a szokásos 25 helyett másodpercenként (a nemrég megjelent újabb változata már 2000-et, full HD-ben!). Egy kis német cég gyártja, de megvenni csak úgy nem lehet. Az ára nem is publikus, aki használni szeretné, az egész Európában kb. 7 helyen tudja bérelni. Nemrég a Schwindl kft. behozott egy használt darabot, így már nálunk is elérhetővé vált (a napi bérleti díja 250 000 Ft).

Időközben kitartó próbálkozásaim eredményeként sikerült tető alá hozni egy szponzori megállapodást az UMF-fel, így anyagilag is lehetségessé vált a produkció megvalósítása.

Az már az elején kiderült, hogy kicsit naívak voltunk a világítási szükségletek terén. Szó nincs arról, hogy az ember kirak két lámpát, és hajrá. 160 ASA és 1/300 záridő mellé egy sötét terembe rengeteg fény kell, hiába a profi f/1,9-es prime optika. Szerencsére a Light Odyssey nagyon rugalmasan állt a kérdéshez, és hajlandóak voltak egy fix összegért elvállalni a világosítást függetlenül attól, mit kell vinni. Hát hoztak egy jó nagy teherautót rengeteg cuccal telepakolva, kb. 160 kW lett beizzítva. Elég hamar lemondtuk a hely melegítésére szánt gázpalackokat. A lámpák elé szánt hatalmas fénylágyító keretek sem sokáig időztek a lámpák előtt, nagyon sokat levettek a fényerőből. Maradt a direkt megvilágítás, jó kemény fénnyel, ami alapvetően nem volt rossz, csak a riderek sötét nadrág+vakító fehér póló kombijánál nem lehetett elkerülni a fehér totális beégését.

Nagyjából minden terv szerint haladt, a filmes világban edződött stáb a 15. munkaórát is zokszó nélkül bírta, a riderek küldték a trükkjeiket szépen, a kialakított büfében meg készültek a finom szendvicsek és érkezett a friss meleg kaja. A felvétel sok időt vett igénybe, mivel a Weisscam memóriába ment először, max. 10-12 másodpercet ezzel a sebességgel, majd 5-10 percig tart, amíg mindezt lementi merevlemezre. A kameraállás megváltoztatása sem egy egyszerű művelet, a világításról nem is beszélve, ezért csak kisebb átállásokat végeztünk, optikákat váltottunk. Sokféle kameraállást már valószínűleg csak stúdióban, több nap alatt lehetne megcsinálni egy hasonló filmhez.

Magyarországon ez volt az első olyan nagysebességű forgatás, ahol tekintélyesebb területet kellett bevilágítani. Ennek ellenére a munka egész jól sikerült, a technikai paraméterek nagyjából pont az elképzelések szerint alakultak, és az eredmény is egészen hasonló ahhoz, amit elképzeltem. Most zajlik az utómunka és a zeneírás, a kész anyag remélhetőleg március közepére elkészül.

Köszönetek:

UMF, Adams Björn és Kovács Tamás (az anyagi támogatásért)
Kovács Márk (aki az alkotótárs volt)
Schwindl kft. (a kameráért)
Light Odyssey (a fényekért)
Szántó Tamás (a kameratechnikusi teendők ellátásáért)
Tóth Alexandra (a profi cateringért)
Lenthár Gábor és Jakó András (a rengeteg segítségért)
Lars Kleuters, Clemens Caudela, Roland Harrer, Nagy Attila (a profi trükkökért)
És még sokan másoknak, akik pusztán lelkesedésből vagy nagyon alacsony áron elősegítették egy ilyen produkció megvalósulását Magyarországon.

Cikkek és képek az eseményről:

Bikemag
Velo.hu
Primusz Peti képei
Bikefun